A teraszon vagyok. Érzem a szellőt, hallom a fák susogását, érzem a Napot és az ürességet. Figyelek, hol a természet hangjaira, érzeteire, hol a légzésemre. Egy jól sikerült jóga flow vagy meditáció után, mintha tökéletes lenne minden. Meg is fogalmazom magamban az üzenetet, amit szeretnék egész napra továbbvinni és megköszönöm magamnak, hogy ilyen hasznos időtöltéssel indítom a reggelt.
De egyelőre még mindig nem sikerült szokássá alakítanom, hogy napi szinten jógázzak. Gyerekkel, dolgozó nőként, nem a legkönnyebb akár fél órát is találni a napomban arra, hogy magammal foglalkozzak. Pedig nekem ez muszáj… Lenne. Különben szétesek. Tapasztalom.
zene a blogpost olvasásához
Néhány hete azon kaptam magam, hogy azt mantrázgatom, hogy képtelenség, hogy hetente háromszor elmenjek futni és mellette még jógázzam is. Most így visszagondolva fogalmam sincs, hogy gondoltam, hogy mindez reális cél lehet. Nem csak a munkában, hanem az úgymond a feltöltődéssel kapcsolatos elfoglaltságokban is tudok végletes lenni. Nem értem miért kellene betábláznom magam ennyire. Oké, hogy ez a feltöltődésről szólna, de ha irreális célokat tűzök ki magam elé, akkor pont az öngondoskodás nem megvalósulása okoz majd feszültséget.
Szóval így most nem megy. Fáradt vagyok hozzá, vagy szétcsúszna miatta az egész napom. Nem fér bele az időmbe. A futás amúgy is időigényes, priorizált mozgásformaként kell helyette valami más, amihez nem kell kimozdulnom, amihez elég napi 20 perc.
Már vagy 10 éve jógázom. Hol intenzívebben, hol pedig kimaradnak hetek akár hónapok is. Van amikor úgy érzem a futás fontosabb, van amikor pedig úgy, hogy a jógára van szükésgem. A szülés után is abszolút próbáltam visszaállni a rendszeres gyakorlásra, de csak időszakosan ment. És az a helyzet, hogy így visszatekintve ezen sincs mit csodálkozni. Akkor is én szerettem volna sokkal többet, mint amennyit az az életszituáció megengedett. Akkor nem az volt a feladatom, hogy jógázzak, akkor (is) a gyermekem volt az első és nem véletlen, hogy nem engedte az élet, hogy visszaépítsem a napjaimba. De most néhány hete, amikor kicsit lazábbak a mindennapjaim és nagyon is vágyom a kiegyensúlyozottabb, tudatosabb időbeosztásra és ezen el is kezdtem dolgozni, újra oda kanyarodtam vissza, hogy a jóga és a mindfulness lesz a megoldás kulcsa.
Mindig visszatérek a mindful életmódhoz. Ez is bizonyítja, hogy dolgom van vele. Úgy érzem van, hogy a változáshoz épp a sikertelen változtatási kisérletek sora adja meg az újabb löketet.
Néhány hónapja a youtube-on rátaláltam egy olyan jógaoktatóra /Jógaéletmód csatorna/ és egy olyan jóga flow-ra, amely tényleg, úgy igazán tisztít, megnyújt, ami így online is folyamatosan figyelmeztet arra, hogy figyeljek a légzésemre, a testérzetekre, amely azt kommunikálja, hogy nem az a legfontosabb, hogy tökéletesen csináljam az ászanakat, hanem, hogy a jelenben legyek. A gyakorlatok által olyan izomcsoportokat is megmozgatok, amelyekről nem is tudtam, és a legfantasztikusabb, hogy érzem, ahogy a feszültség távozik a testemből. Hálás vagyok.
A jóga azt mondja, hogy ha valamit szeretnél rutinná tenni az életedben gyakorold negyven napig!
A bő egy hónapos napi gyakorlással megszokod és automatikusan beépül az életedbe. Azt is mondja, hogy ha kimarad egy nap kezdd előről a gyakorlást! Nekem most két hétig ment, négy nap kimaradt, úgyhogy ma kezdem előröl. És kiváncsi vagyok a tapasztalásaimra, hogy mit is ad ez a fajta lassulás, az hogy napi szinten beépítem a jógázást az életembe.
TIPPEK RUTIN KIALAKÍTÁSÁHOZ
- Határozz meg fix napokat, vagy időpontokat a gyakorlásodnak
- Határozz meg fix helyszínt, ahol biztonságban érzed magad, ahol nyugalom van körülötted
- Adj magadnak néhány percet, hogy ráhangolódj a gyakorlásra
- A gyakorlás elején határozd meg a szándékod
- Határozd meg mire fókuszálsz a gyakorlás alatt (testérzetek, vagy légzés például)
LASSULÓS ÉS MINDFUL POSTOKÉRT KÖVESS AZ INSTAGRAMON VAGY FACEBOOKON IS!
