“…MINÉL TÁVOLABB UTAZOL, ANNÁL KÖZELEBB KERÜLSZ ÖNMAGADHOZ.” – Horváth Reni Humans of Consciousness interjú

Horváth Reni még csak 31, de olyan tartalmas és izgalmas az életútja, hogy csodálattal és vágyakozó jó érzéssel olvastam minden egyes e-mail-jét, amit levelezéseink alkalmával küldött. Az elmúlt 12 évben 7 országban élt, 3 kontinensen járt és közel 60 országot látogatott meg. Dolgozott Spanyolországban, Törökországban és tanult Dániában. Az első diplomája megszerzése után Kanadában, a Manitobai egyetemen tanította a magyart mint idegen nyelvet. Ezután két és fél évig a magyart, mint idegen nyelvet, mint kultúrát és kultúraközi kommunikációt oktatta a Műszaki Egyetemen és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
Ám 2016-ban egy kis változásra volt szüksége. Felvette a hátizsákját és útnak indult. Indiába.

Ganges partja | Varanasi, India

Két nap múlva már úton volt Delhibe. Először Rishikeshbe, a jóga szülővárosába utazott, és egy helyi jógaiskolában tanult. 3 hónap indiai barangolás után Kelet-Afrikába repült. 4 hónapot töltött Kenya, Tanzánia és Zanzibár, Uganda és Ruanda gyakran ismeretlenebb útjain.
Ezután visszatért Európába és a Francia Riviérára költözött. Jelenleg Nizzában él, de 2018-ban az év nagyobb részét a Fülöp-szigeteken töltötte. Nizzában szabadúszó jóga oktató, főként privát tanulókkal foglalkozik. Szeptembertől pedig a jóga mellett visszatér a felsőoktatáshoz, és a nizzai egyetemen kultúraközi kommunikációt oktat majd. Humans of Consciousness interjú Horváth Renivel.

1. Mit jelent számodra tudatosnak lenni?

Nagyon összetett téma, igyekszem körvonalazni, hogy hol és hogyan jelenik meg az életemben. A tudatosság szerintem mindig egy döntéssel kezdődik, amit aztán sok másik követ.  Minden egyes döntés, legyen az egy igen vagy egy nem, hatással bír.  Így a legapróbb napi cselekedet is lehet egy befektetés a saját életembe és egy állásfoglalás egy értékrendszer mellett, amely a környezetemre hat. A hosszútávú tervek mellett a hétköznapokban igyekszem tudatosan spontán maradni. Az elképzelés, a nagyvonalak megvannak, az afelé vezető utat, a legapróbb lépéseket tudatosan nem tervezem meg.

India és Pakisztán határán, Amritsar mellett, zászlófelvonó ceremónia 

Minimalista vagyok. A sok utazás, költözés megtanított arra, hogy néhány nagyon jó minőségű tárgyam legyen. A több felesleges és nem fenntartható. A lakásban szeretem ötvözni a formát a funkcióval, fontos számomra a letisztultság és a szabad tér. A tárgyi dolgok gyűjtése helyett igyekszem az időmből a legtöbbet kihozni. Hiszen mindegy, hogy a világ pontján vagyunk, a nap 24 órából áll, és rajtunk múlik, hogy mivel töltjük. Ha valami nem fért bele, az nagy eséllyel kevésbé volt prioritás.  

Katonai tábor, ahol Reni 1 éjszakát aludt | Dar es Salaam, Tanzánia

Az utazás során a tudatosságot a felelősséggel kötném össze. Egyrészt azt gondolom, hogy aki utazik, két lábon járó nagykövetté válik. Ezért törekszem egy pozitív kép kialakítására, mert más kultúrák ezen keresztül értékelik az országot, ahonnan érkeztem.  Másrészt, fontos, hogy tudjam, merre indulok, mi az, amiben részt veszek, és ehhez milyen értéket társítok. 

Amer Fort | Jaipur, India

Az elmúlt években hosszú hónapokat töltöttem Indiában, Kelet-Afrikában és a Fülöp-szigeteken. Itt tapasztaltam meg, hogy például hogyan érinti a klímaváltozás a dél-kelet ázsiai szigetvilágot vagy, hogy milyen az élet egy ugandai nyomornegyedben, ahol 10 km-t kell gyalogolni az ivóvízért. Nemcsak sokezer kilométer távlatából, de sokszor helyben, egy más kultúrából érkezve sem egyszerű kérdés, hogy hogyan lehet segíteni. Beleavatkozni bármibe a legjobb szándékkal óriási felelősség.

2. Mihez segített hozzá, hogy tudatos vagy?

Ahhoz, hogy jobban megértsem magam. 

Azt szokták mondani, hogy minél távolabb utazol, annál közelebb kerülsz önmagadhoz. Sopronban születtem, és nőttem fel. Az osztrák határ mentén egy multikulturális környezetben, ahol alapvetően nyitott gondolkodás, és az elfogadás. Ez gyerekként természetesnek tűnt,  bár csak később fogalmazódott meg bennem igazán, hogy mennyire fontos részét adja identitástudatomnak.  

 Naalarami Primary School, Arushától 50km-re egy maszáj faluban | Tanzánia

Utazni mindig is imádtam, és közben tudtam, hogy van hova hazatérnem. A honvágy így nem is jelent meg nálam, mert egy biztos háttér várt otthon, ahova bármikor visszatérhettem. Az otthont egy biztos pontnak érzem, amely nem feltétlen egy országhoz kötődik, hanem sokkal inkább magához az érzéshez, és a családomhoz. Talán ez vezethetett oda, hogy az elúlt 12 évben három kontinens hét országában éltem, és körülbelül 60 országban jártam. A sok kaland, emlék, amit megélek, és a számtalan kultúra, akikkel találkozom mind a részeimmé válnak.

 Naalarami Primary School, Arushától 50km-re egy maszáj faluban | Tanzánia

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan korba és helyre születtem, hogy szabad lehetek, és csakis rajtam múlik, hogy merre indulok, vagy mit választok otthonomnak. Két éve költöztem a Francia Riviérára. Beleszerettem ebbe a kulturális sokszínűségbe, és abba, ahogyan a helyiek élvezni, értékelni tudják az életet. Szeretném, ha egyszer a gyerekeimnek is megmutathatnám ezt a csodálos világot, amely körbevesz bennünket. 

3. Mi volt az életedben a legnagyobb küzdelem?

A türelmetlenség, és néha a saját magammal szemben állított elvárásaim. Ha a küzdelmet kihívásnak nevezzük, már jobban is hangzik. Szeretem a mélyvizet, és minél nagyobb a kihívás, annál jobban inspirál. 

4. Mit tanított számodra, hogy ilyen sok emberrel, ennyi kultúrával találkoztál?

Empátiát. És azt, hogy ami van, az elég.  Alapjában véve sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint azt gyakran hisszük. Más földrészen, más kultúrákba születtünk, de az alapvető emberi értékek gyakran nagyon hasonlóak, csak más a környezet, más jeleket használunk. Előfordul, hogy a szomszédos országokkal is felfedezünk jelentős kulturália különbségeket, miközben 10.000 km távolság nem feltétlen kell, hogy egy teljesen  más értékrendszert jelentsen. 

Gyakran kérdezik tőlem, hogy melyik a kedvenc országom, és meglepődnek, amikor azt válaszolom, hogy nincs. Persze vannak olyan közösségek, kultúrák, amelyek közelebb kerültek a szívemhez, máshol idegenebbnek éreztem meg. Hiszek abban, hogy az első benyomás, amikor megérkezek egy új helyre, az az érzés, ami először fogad, sokszor meghatározza az ottlétemet. Aztán igyekszem mélyebben mögélátni és értelmezni, hogy mi az, amit újnak, másnak, távolinak érzek. 

Önkéntes iskola Amristar nyomornegyedében | India

Előfordulhat, hogy az ember a sajátjához viszonyít, egyszerűsít, emellett buzdítok mindenkit, hogy próbáljon továbblépni a címkézésen, nyitni az új felé, és azt az adott kontextusban megérteni, amennyire ez lehetséges. Antropológusként, és az egyetemen kultúrdiplomáciát tanítva igyekszem azt közvetíteni, hogy nem létezik jobb és rosszabb, fejlettebb és fejletlenebb kultúra. Mind más és önmagában szép. Tanítom, és közben folyamatosan tanulom is. 

5. Ennyi tapasztalással benned, hogyan tekintesz a mindennapokra, az életre?

Hálával. Ez még erősebben az indiai utam után fogalmazódott meg bennem. Igyekszem minden napot úgy zárni, hogy átgondolom, mi az a 3 dolog, amiért aznap hálát adhatok. A jóga óráim végén is ezt kérem a gyakorlóimtól. 

Reni instagram oldalát ITT találod!

Ha tetszett az írás és érdekel a mindfulness csatlakozz az instán ITT vagy a Mindfulness Package facebook csoporthoz ITT

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.