“Abban biztos vagyok, hogy nő azoknak az embereknek a száma, akik felelősséget éreznek a környezet iránt.” – BITAY ANDI, Women Of Consciousness interjú

Mit jelent számodra tudatosnak lenni?

Első sorban egy véget nem érő tanulási folyamatot. Lehet, hogy ez furán hangzik hirtelen, de az jut eszembe róla, hogy a tudatosság fejlesztésének soha nincs vége. Soha nem dőlhet hátra az ember, hogy na most már elég tudatos vagyok. Szerintem a tudatosság az önismeret egy fajtája. Ott kezdődik, hogy ismerd meg a saját szokásaidat, derítsd ki a miért-jeidet, aztán állítsd össze azt az értékrendet, ami valóban hozzád igazodik, és tanulj meg függetleníteni a külső hatásoktól. Rengeteg döntést kell hoznunk napról napra, amihez figyelembe kell vennünk különböző tényezőket, de első sorban a miért-re kell tudni válaszolni és ha ez megvan, akkor az a tudatosság egyik mérőfoka számomra. A miértre adott válasz pedig az, ami fejleszthető, hiszen ha az ember eljut odáig, hogy a saját érdekein túl más tényezőket is számításba vegyen, akkor rájön, hogy ez az út bonyolultabb, mint gondolnánk.

Mihez segített hozzá eddig, hogy tudatos vagy?

Nehéz ezt így felsorolni, mert egyik dolog következik a másikból, de megpróbálom. A tudatosság megjelenik az otthonomban, a munkámban, a kapcsolataimban és a saját magamhoz fűződő viszonyomban. Általánosságban szerintem elmondható, hogy magabiztosságot és biztonságot ad a tudatosság. Ha ismered magad, akkor kevésbé lehet elbizonytalanítani, én például már nem akarok mindenkinek megfelelni és ez felszabadító érzés. El tudom fogadni, hogy mindenhova nem tudok beilleszkedni, mindent nem tudok megcsinálni és már nem is akarok, hanem igyekszem a számomra lényeges dolgokra koncentrálni. Ilyen például az, hogy a környezetemet minél kevésbé károsítsam, az otthonunk természetes és nyugodt közeg legyen, vagy az, hogy mit eszek, mennyit dolgozom és kik a barátaim. Ha most körbenézek magam körül, akkor elmondhatom, hogy az utóbbi 1-2 évben rengeteg dolog változott, sok bizonytalan tényező volt (és van), de ami biztos az, hogy nem bánok semmit és ezt a tudatosságnak köszönhetem, és annak, hogy minden váratlan történés ellenére én irányítom az életem.   

Mi volt az életedben a legnagyobb küzdelem?

Ez még nem egy lezárt küzdelem. A legtöbb harcot amiatt vívom magammal, hogy merjek nagyot álmodni, merjek kilépni a komfortzónámból és képes legyek kiállni magamért és a véleményemért. Ez nagyjából az egész életemet végigkíséri, már gimnáziumban azzal a minősítéssel kaptam vissza a magyar dolgozatomat, hogy próbáljak meg kilépni a részben magam által kreált klisék közül és akkor minden rendben lesz. Nekem ez egy hosszú folyamat és nagy munka, amihez például a blog elindítása egy lépés volt. Talán a legfontosabb. Amikor 5 évvel ezelőtt elindítottam, kezdetben álnéven írtam. Aztán a nevem felvállalása után nagy lépés volt, amikor az egyik bejegyzésbe már fotót is bele mertem tenni. Ez ma már nevetségesen hangzik az Instagram világából visszanézve, amikor naponta posztolok magamról fotókat, de nem egyik napról a másikra történt. A következő hatalmas lépés az lenne a számomra, ha át merném lépni a videózás határát, de ezen még dolgozom magamban.

Az merült fel bennem, hogy csak egy bizonyos réteg nyitott a környezetvédelemre, a fenntarthatóságra, vagy érzel változást, érzed-e, hogy nő a tábor?

Nagyon jó kérdés és én is gyakran elbizonytalanodom ezzel kapcsolatban. Sokszor szembesülök azzal, hogy egyfajta buborékban élek, hiszen olyan emberek vesznek körbe, olyan emberek olvasnak és követnek, akik hasonló gondolkozásúak, ezért hajlamos vagyok elhinni egy idő után, hogy ilyen a világ. Aztán elmegyek a közeli plázába és rájövök, hogy nem ilyen, sőt… Abban azonban biztos vagyok, hogy nő azoknak az embereknek a száma, akik felelősséget éreznek a környezet iránt és tudatosan vásárolnak, tudatosan fogyasztanak. Nemrég nagyon jó élmény volt számomra, amikor eltöltöttem pár órát a Ligeti boltban és láttam, hogy mennyire sok huszonéves fiatal jön be azért, hogy csomagolásmentesen vásárolhasson. Ők már ebben nőnek fel, nekik már ez válhat természetessé, ezért sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének, mint amit jelenleg megkap ez a réteg.

Hogyan alkalmazod a gyereknevelésben azt a fajta tudatosságot, amit képviselsz?

Napi szinten alkalmazom, de nem szeretnék átesni a ló másik oldalára. Dávid még nincs négy éves, nagyon picike, ezért sem nyomasztani nem szeretném azzal, hogy például a klímaváltozásról mesélek neki, sem megijeszteni. Nem akarok az “őrült anyu” lenni, aki azért nem veszi meg neki a csokit a boltban, mert műanyag a csomagolása. Inkább igyekszem rávezetni számára értelmezhető, apró lépésekkel. Például nagyon odafigyel arra, hogy mennyit szemetelnek az emberek és miket dobnak el. Sokat beszélgetünk a műanyag palackok útjáról, az újrahasznosításról, a szegénységről, a vízpazarlásról vagy az óceánokba kerülő szemétről. Neki már feltűnik az, ha a parkban hideg időben és szakadó esőben megy a szökőkút és valójában feleslegesen ontja magából a vizet. Abban reménykedem, hogy ezek az alapjai annak, hogy később tudatos tinivé váljon.

Bitay Andi instagram

Ha tetszett az írás és érdekel a mindfulness csatlakozz az instán ITT vagy a Mindfulness Package facebook csoporthoz ITT

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.