“AMIKOR MÁR A GÖDÖR ALJÁN CSÜCSÜLSZ ÉS AZT ÉRZED, HOGY MOST NINCS LEJJEBB, AZ IGEN NAGY MOTIVÁCIÓ…” DOMJÁN MIA, HUMANS OF CONCIOUSNESS INTERJÚ

Mit jelent számodra tudatosnak lenni?

Számomra tudatosnak azt jelenti, hogy a jelenben élek. Nem rágódom a múlton, nem vágyom a jövőt, habár vannak céljaim, amik felé elengedéssel megyek.

Tudatosnak lenni nekem azt is jelenti, hogy meglátom – vagy inkább megérzem – a dolgok mögötti összefüggéseket. A napi gyakorlásom által folyamatos felismerés élmények érnek, így egyre többet tudok meg magamról, és egyre inkább megértem önmagam és mások működését is.

Tudatosnak lenni számomra azt is jelenti, hogy rendelkezem egyfajta finomérzékeléssel, hogy intuitív vagyok, hogy meglelem a bennem lévő válaszokat más segítsége nélkül is, de tudom, hogy mikor szorulok segítségre.

Azt is jelenti, hogy napról-napra egyre kiteljesedettebb életet élek. Tudom, hogy az utamon vagyok, hogy jó úton járok, és ez a minőségi élet mindenre kiterjed: a munkámra, az emberi kapcsolataimra, az étkezésemre, a lélegzetem minőségére, de az elfogadásra, a megértésre és mások szolgálatára is.

Tudatosnak lenni azt is jelenti számomra, hogy elengedem a ragaszkodásaim. Egyre inkább elengedésben és megengedésben élek. Bár talán számomra még mindig ez a legnehezebb.

Azt is jelenti, hogy értékelem önmagam és kiállok magamért amikor kell, és azt is jelenti, hogy már nem egy hátráltató, régi minta alapján cselekszem – vagy éppen kerülöm a cselekvést.

Tudatosnak lenni számomra egy mentális semlegességet is jelent, azt, hogy egyre kevésbé reagálok, semlegesen közelítek mások felé, hogy minél inkább tiszta szívvel, együttérzéssel telve élek, folyamatosan emelve magamat és másokat is, miközben képes vagyok elfogadni a hibákkal teli oldalt is.

Tudatosnak lenni végül pedig egyet jelent számomra a szabadsággal és a szabad döntéssel is. 

 

Ilyenkor meglátom és átlátom a mélyebb, addig működtető rétegeket, és már nem ösztönből, reaktívan, hanem szabadon tudok döntést hozni arról, hogy azt kövessem, ami szolgálja lelkem. Nekem ez a valódi tudatosság.

kep-115

Mihez segített hozzá leginkább az, hogy tudatos vagy?

Nem gondolom feltétlen nagyon tudatosnak magam, csak azt tudom, hogy a tudatosság útját járom, ahogy mindannyian. Persze tudom, hogy én is ezt a szót használom az írásaimban és felületeimen, de valójában mihez képest vagyunk tudatosak?

Ez egy út, – a fejlődés útja, így is hívhatjuk – amit együtt járunk, van, aki előbb, van, aki hátrébb tart, de ugyanazon hegyre igyekszünk és közös a cél – az, hogy lélek szinten tapasztalatot szerezzünk és fejlődjünk. Ez köt minket össze.

 

Az, hogy én elindultam ezen az úton, ahhoz nagyban az segített hozzá, hogy 25 évesen kaptam az élettől egy igen nagy pofont. Akkor egy rák megelőző állapot stádiumából kellett összeszedni magam, ugyanezen időben lett vége az akkori párkapcsolatomnak, és még azokban a napokban megsúgta a lelkem, hogy az, amit addig szívvel-lélekkel csináltam, valójában nem az utam.

Kiábrándultam mindenből: az orvosokból, akik addig azt próbálták elhitetni velem, hogy minden rendben, a szakmámból, amit addig imádtam, a férfiakból, hogy már megint itt tartok, ahol… de főként magamból – hogy mit csinálok ennyire rosszul. Főleg, hogy az ezt megelőző két évben folyamatosan stresszmentesítettem magam, mert azt már tudtam, hogy nem jó az irány, amit addig követtem. Mégis ez történt. Kilátástalanságot és tehetetlenséget éreztem, és csak azt éreztem, hogy zuhanok. Azt hiszem egy kicsit depressziós is lettem.

De tudtam, ahhoz, hogy változzon a helyzet, mást kell tennem, mint eddig, nagyon mást. Ehhez viszont nem elég valamicskét megváltoztatni az életemben – ahogy addig már próbáltam, és amúgy is, valahol mindig is az önfejlődés útját jártam. Ez az időszak másról szólt: komolyan kellett vennem a változást és felelősséget kellett vállalni önmagamért.

De amikor már a gödör alján csücsülsz és azt érzed, hogy most nincs lejjebb, az igen nagy motiváció, mert gyakorlatilag nincs vesztenivaló.

 

Így kezdtem el jógázni – aminek persze sok éven át ellenálltam, – és meditálni, amiről fogalmam sem volt, hogy mit jelent: csak leültem és megfigyeltem önmagam, a légzésem, az engem körbevevő hangokat. Majd mindezt egyre többet csináltam, reggel azért, hogy túléljem a napot, este azért, hogy túléljem az éjszakát. Aztán elég gyorsan egy szokás lett belőle, amit valahogy nem tudtam abbahagyni azóta sem.

Erre kb. másfél évre rá jött a kundalíni jóga (www.satnamjoga.hu) az életembe, ami pedig még nagyobb változást, még nagyobb transzformációt és „tudatosodást” hozott. Nem véletlenül mondják a tudatosság jógájának, ezt a saját bőrömön tapasztaltam. Onnantól kezdve minden felgyorsult – mintha egy hullámvasútra ültem volna, az életem hihetetlen sebességgel alakult át – amiben szintén sok fent és lent volt – de valahogy mégis kiegyenlítetten. Egy év alatt minden életterületem kicserélődött, de ebben a kihívással teli időben mégis könnyeden meg tudtam tartani magam – szintén a kundalíni jóga eszközeinek köszönhetően. Azóta pedig ez az út egyre inkább csak mélyült bennem.

Mi volt életedben a legnagyobb küzdelem? 

Elengedni a küzdelmet. Elengedni az akarást. Elengedni azt, hogy tudjam, hogy mit hoz a holnap – és hogy bizalomra helyezzem az életem. Bízzak magamban, a másikban, és abban, hogy támogatva és vezetve vagyok. De ezt még a mai napig gyakorlom.

És a férjemmel való találkozás is az volt, aki elől hónapokig menekültem, mert persze az ő jelenléte folyamatosan szembesített önmagammal. Eleinte még nem álltam készen arra, hogy meglássam azt, aki valójában vagyok, de ő már akkor látott. Egy idő után én is utolértem magam.

Miért éppen a kundalini jógát választottad?

Úgy érzem, hogy ő választott engem. Ahogy India is. Két dolog jött eddig az utamon nagyon hirtelen az életembe, ami óriási hatást gyakorolt rám. Az egyik a kundalíni jóga tanárképzés volt, ami kb. egy héttel a kezdés előtt dőlt el bennem, hogy ez az utam. Valamint az, amikor kimentem Indiába egy hónapra úgy, hogy kb. 10 nappal előtte vettem meg a repülőjegyet és intéztem a vízumot. Az elme szintjén mindkettőben továbbra is megmaradt egyfajta rejtély számomra, hogy miért is csináltam mindezeket…

Tudtam, hogy fejlődni szeretnék majd a jógában, és hogy talán egy tanárképzés is része lesz az életemnek, de hogy ilyen szinten tanítsam a jógát és a meditációt, és hogy lecseréljem az építészetet minderre, na, azt sosem gondoltam volna. De aztán megjött a hívás, egy pillanat alatt szertefoszlott minden addigi vágyam, és megjelent a valódi szándék, hogy nekem a tanítás az utam, és hogy bármi is legyen ez a kundalini jóga – ez a lelkem rezgése.

Indiát a mai napig továbbra sem értem, hogy mit kerestem ott és minek tanultam egy hónapig a Gurmukhi nyelvet napi 6-8 órában…  Mindenesetre most az eredeti Gurmukhi írásjelek alapján zengetem a mantrákat.

Szóval, elme szintjén valójában egyiket sem terveztem.

Miért meditálsz?

Ez egy nagyon jó kérdés. Gyakorlatilag nem is tudom, miért meditálok. Persze, valahol tudom, hiszen jobban érzem magam tőle, teljesen más a mentális állapotom, ha gyakorolok, jobban elviselhető az elmém így számomra, de valahol elsősorban azért meditálok, mert kialakult ez a szokás az életemben, és már annyira elmélyült, hogy nem tudom máshogy elképzelni magam.

Amikor sokat meditálsz, a környezeted elkezd kérdezgetni arról, hogy milyen élményeid vannak a meditációid alatt.

 

Persze voltak és vannak jelentőségteljes és meghatározó élményeim, de ez pár százalék. A meditáció általában unalmas. Figyeled önmagad, a gondolatáradataidat, vagy egy mantrára és légzésre irányítod a figyelmed. Van, amikor két órát is ülök egy helyben, és nem érzek semmi változást, és van, hogy csak behunyom a szemem és már bele is zuhanok mélyen önmagamba, a csend, a Shunya állapotába.

Szóval a meditáció nagyon változó, sosem ugyanaz történik, sosem ugyanazon élmények jönnek, és valójában nem várhatsz tőle semmit. Sőt, a gondolatok leállítása sem cél – ahogy nagyon sokat hiszik, – hiszen az elmét nem tudjuk leállítani. Az elménk másodpercenként kb. 1.000 gondolatot termel, aminek nagyon kis része tudatos csak. Én mindig azt mondom, hogy csak légy figyelemben, ennyi épp elég.

A végén nem az a lényeg, hogy mi történik akkor, amikor leülünk meditálni, hanem az, hogy mi történik az életünkben annak hatására, hogy meditálunk.

Nekem pl. teljesen megváltozott az életem – abszolút jó irányba -, és a tanítványaim életében is ezt tapasztalom.

Viszont a meditáció, a hatása és a változás, ami általa bekövetkezhet, nem egy gyors folyamat, nem egy instant dolog, ami azt hirdeti, hogy beveszel egy kapszulát, és máris jobban vagy. Sőt, főleg a gyakorlás elején, amikor elkezd tisztulni a tudatalatti. Az egy hosszú és fájdalmas út is lehet, viszont legalább ennyire felszabadító. Nem mindig örömteli szembesülni az addig elnyomott érzéseinkkel, viszont minden, amivel ekkor találkozunk, már az eleve bennünk lévő állapotot hozza csupán fel, ami eddig tudat alatt működtetett minket.

Emlékszem, eleinte, amikor meditáltam, én annyit éreztem csupán, hogy kicsit jobban vagyok, kicsit nyugodtabb vagyok – és ez akkor számomra épp elég volt. Aztán volt egy nehezebb időszakom, amikor beindult a nagy tisztulás az életemben – akkor nagyon sokat sírtam a gyakorlásaim alatt. Néha órákig csak folytak a könnyeim. Majd ezzel együtt egyre több felismerés ért, a felismerésekből pedig elkezdtem elengedni a régi mintáimat, és ennek alapján megváltozott az életem.

Amikor meditálok, akkor azt érzem, hogy két tudatállapot létezik, az egyik az, amit maga a meditációs gyakorlás teremt, egyfajta csönd, nyugalom és figyelem, a másik pedig a meditáció előtti vagy utáni állapot – amikor már tevékeny vagy, de mégis figyelemben maradsz. A cél az, hogy e kettő egyre jobban összefolyjon, és át tudj emelni a mindennapjaidba abból a nyugalomból, csöndből és egyhegyű figyelemből, amit a gyakorlás alatt tapasztalsz.

kep-52

Mit ad számodra a kislányod megszületése, mennyiben változott meg az életed? 

Minden megváltozott, és mégis semmi sem.

Persze elengedtem a napi több órás gyakorlást éppen, de azóta is életem része a jóga, habár eddig inkább főleg a mantrák, meditációk, imák, lágy mozgások, jóleső nyújtások révén volt előtérben.

Az elmúlt egy-két hónapban kezdtem el újra intenzívebben krijázni és gyakorolni.

De még mindig jóval kevesebbet meditálok és kevesebbet jógázom, mint a születése előtt, most ő a jógám, és az Anyaság megélése. Most más a minősége a gyakorlásomnak, de azt tapasztalom, hogy amikor csinálom, sokkal inkább jelen vagyok, mint előtte.

 

És azt is érzem, hogy egyre inkább összemosódnak a határok, a jóga, meditáció, anyaság hármasában. Most épp egy karma tisztító meditációt csinálok már nagyjából 90 napja, és nagy változást tapasztalok, főként a generációs vonalon. Sokszor a kislányom is látja, amikor meditálok vagy jógázom, vagy hallja, amikor mantrázom, és persze, van, amikor élvezi, és van, amikor közben az anyukáját akarja.

A születése óta befejeztem néhány képzést és tréninget is, ahova ő is jött velem, és nagyon élvezte! Szabadidőmben – esténként fektetés után, vagy a napközbeni alvás alatt pedig jut egy kis idő az online felületeimre is, de a napjaim 95%-át így is ő tölti ki. Nagyon sok tervem van, de most ő van az előtérben. Szerencsére van segítségem, és már egy-két órát, és egy elvonulást is tartottam többedmagammal, ahol az egész családom jelen volt. Remélem hamarosan vissza tudom állítani a hétköznapi órákat is, amit már nagyon sokan várnak.

Számomra most az a legfontosabb, hogy őt ne zárjam ki semmiből, hanem beleemeljem abba az életbe, amit élünk, amit eddig is éltünk, és ezt semmiképp se erőszakos módon és a figyelemben sérülve, hanem könnyeden, az ő igényeit kielégítve tegyem. Ez most a legnagyobb feladat számomra. De amúgy tényleg, valójában minden, és mégis semmi nem változott. 

Domján Mia életmód és weboldala: www.satnamjoga.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.