GAZDAG DÓRI – Women Of Consciousness interjú

” MEGTANULTAM VALAMIRE RÁIRÁNYÍTANI A FIGYELMEM ÉS KÖVETKEZETESEN MEG IS TARTANI. ÚGY, HOGY NEM INGOK MEG, NEM HAGYOM ABBA, NEM GONDOLOK EGY ÉV MÚLVA MÁST. “

Mit jelent számodra tudatosnak lenni?

2009-ben kezdtem el a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vaisnava jógamester szakán a három éves képzést. Ez egy Krisna-tudatú főiskola, amiről akkor én még az ég egy adta világon semmit nem tudtam. 10 évvel ez előtt a legkevésbé sem voltam tudatos. Ugyan már évek óta dolgoztam, de teljesen céltalan volt az életem. Hétvégente hajnalig buliztam, nyáron fesztiváloztam, össze-vissza ettem és ittam, általánosságban rendszertelenek voltak a napjaim. Az ELTE-ről iratkoztam át a BHF-re, mert abban viszont ezer százalékosan biztos voltam, hogy a jóga érdekel. Sőt, sokkal jobban érdekel, mint bármi más. A jógáról se tudtam akkor még sokat, csak azt, hogy a gyakorlás után sokkal jobban érzem magam. Aztán ez a három év a főiskolán teljesen átformált. Számomra ott, akkor kezdődött a tudatosság. Megtanultam valamire ráirányítani a figyelmem és következetesen meg is tartani. Úgy, hogy nem ingok meg, nem hagyom abba, nem gondolok egy év múlva mást. Nem egy hónapra leszek vegetáriánus, hanem egy életre. Nem egy hónapig kelek hajnalban és végzem a reggeli gyakorlataimat, hanem egy életen át, vagy amíg a testem engedi. Nem egy hónapig fordulok Krisnához, hanem minden nap. Ezzel nem azt mondom, hogy bizonyos döntéseinket nem lehet felülbírálni, sőt az a legjobb, amikor merjük azt mondani, hogy na, most nagyon béna voltam, vagy hibáztam. De ha lett egy saját tapasztalatod és hited is valamiben, például abban, hogy a jóga jó neked, akkor a tudatosság az az, ha mind ezt nem győzi le a kényelmed, a megszokásod, a lustaságod, hanem ezek ellenére is tovább folytatod. Ezt nevezhetnénk egyszerűen kitartásnak is, de kitartani vagy ragaszkodni olyan mintákhoz is lehet, amik nem építenek. A tudatosság számomra amikor már fel tudom mérni azt, hogy mi az ami által fejlődöm, amiből tanulok, amitől jobban érzem magam, amitől egészségesebb leszek és ezt 0-24 órán át követem is.

 

Mihez segített hozzá leginkább az, hogy tudatos vagy?

Bizonyosságot és biztonságot adott.

Mi volt életedben a legnagyobb küzdelem? 

Ez egy olyan dolog, ami nem múlt időben van, hanem még mindig feladatom. De nem is hiszek abban, hogy bizonyos traumákat, emlékeket, nehéz helyzeteket csak úgy le lehet tenni, manapság divatosan mondva el lehet vagy kell engedni. Persze van, ami nem a miénk, és valóban nincs vele feladatunk (pl. a romboló hatású transzgenerációs mintáink, vagy a szomszéd pocsék zenei ízlése), de van egy saját csomagunk, főleg így harminc után, amit mindig viszünk magunkkal. És szerintem csak elfogadni lehet, hogy ez márpedig a miénk. Sőt ettől lettem az, aki ma vagyok. Az én legnagyobb feladatom pedig a feltétel nélküliség. Nagyon-nagyon szeretnék olyan ember lenni, aki a másikban mindig csak és kizárólag a szívét, a lelkét látja, és nem azokat a felszíni, kérges rétegeket, amik alól üvölt a metrón, csapkod a bankban, vagy esetleg közvetlenül megbánt egy-egy szavával, tettével. Valaki azt mondja erre, hogy “de nem vagyunk szentek”! Én meg azt mondom, de! Én szeretnék az lenni és szeretném mindig mindenkiben a Fényt látni és magaban is csak ezt őrizni.

Írtál már arról, hogy az ashtangát férfias jógatípusnak mondják, miért ez áll hozzád legközelebb?

Az ashtangát azért gondolják sokan férfiasabb iránynak, mert a hajlékonyság mellett rengeteg erőre is szükség van hozzá. Meg kell tartsd a teljes tested súlyát például csak a tenyereden egy kiemelésben vagy kézenállásban, úgy, hogy minden más testrészed már a levegőben van. Általánosan a hajlékonyságot mondjuk női tulajdonságnak, az erőt pedig férfiasnak. De mi lenne, ha az egyensúlyra törekednénk inkább? Mind a két nem esetében természetesen. Mi lenne, ha a férfiak lennének annyira rugalmasak, hogy mernék megmutatni a lelküket is és nem csak a külső izomréteget? És mi lenne, ha a nők lennének annyira erősek, hogy mernének például nemet mondani bizonyos helyzetekben, és kiállni magukért?

Bár úgy látom szerencsére ez egyre inkább megtörténik. Érdekes egyébként, hogy Tirumalai Krishnamacharya (1888-1989.) indiai jógamester azt állította, hogy a nők jelentik a jóga jövőjét. Ő kezdett el elsőként nőket tanítani. Tehát neki köszönhetjük azt, hogy ma egyáltalán mi nők is jógázhatunk. (Hiszen korábban a jóga célja a lemondott, tanítói, papi életben teljesedett ki, ami a férfiak lehetősége volt.) Sőt Yogi Bhajan (1929-2004.), a kundalini jóga legismertebb mestere is hasonlóan nyilatkozott. Ő is azt hirdette, hogy a jövőben a nők fogják emelni a világ tudatosságát. Amihez bizony szükség van minden erőnkre és lágyságunkra egyaránt. Számomra a tökéletes összhang az ashtangában teljesedik ki.

Követőidet lassításra buzdítod, hogy kell elképzelni egy napodat?  

A reggeli rutinom betartása a legfontosabb. Gyerekkoromtól szeretek korán kelni. A hajnal a kedvenc napszakom. Már érkezik a világosság, nyáron az első napsugarak, de még nyugalom van. Számomra ezek egészen szent pillanatok, így igyekszem minél jobban kiélvezni ezt az időt. Általában fél-5-5-kor kelek. Bár ilyenkor télen jól esik a 8+ óra alvás is, azonban nyári időszakban bőven elég a 6-7 óra. Ezt amikor elmesélem valakinek mindig döbbenten néz és nem érti. Viszont fontos észrevenni ebben a rendszerben azt, hogy napi másfél-két órában valami olyanra szánom az időm, ami összehangolja a durva fizikai testet, a finom fizikai testet és lélekszinten, spirituálisan is emel. Tehát nem filmet nézek, nem a lefutott kilométereket mérem, tüntetéseken vagy a közösségi oldalakon elégedetlenkedek, vagy egy belvárosi romkocsmában iszom egymás után a fröccsöket, hanem egyszerre mind a három szinten hatok a teljes lényemre és fejlesztem azt a sokkal tisztább tudat érdekében. És mind ez tulajdonképpen pihentet és fel is tölt egyszerre.

De visszatérve a gyakorlathoz: ájurvédikusan mindig első a fürdőszobai rutin, hiszen tiszta testtel illik neki kezdeni a napi gyakorlásnak, meditációnak. Maga a gyakorlás kb. másfél-két óra. Utána jöhet a citromos víz és a reggeli gyümölcsök. A jógaoktatók élete olyan, hogy mi általában akkor dolgozunk, amikor más nem. Tehát reggel, és aztán délutántól estig, illetve hétvégén. Így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a napom közepét általában itthon töltöm, tehát minden nap tudok főzni magamnak. 10 éve nem eszem húst, így egyszerűbben is megoldható, ha itthon étkezem. Délután indul a tanítás, van, hogy késő estig. És ugyan az esti rutin már nem olyan hangsúlyos, mint a reggeli, de az olvasás az elmaradhatatlan. Ha három oldalra van erőm, akkor három oldal, de arra szükségem van.

A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapítója mondta: “egyszerű élet, magasszintű gondolkodás”, ezeket a szavakat próbálom követni már tíz éve.

fotók: Szász Veronika 

Gazdag Dórit ITT  tudjátok követni az Instagramon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.